Namba

Ma áttekerünk egy másik városrészbe. Namba volt Umeda előtt (ahol most lakunk) a központ. Nem épültek új bevásárlóközpontok, hanem megmaradtak a régi kis üzletek, használt cikkekkel és millió árkáddal, ahol nagyon el lehet veszni. Én még mindig memóriát szeretnék vásárolni a laptopba, és tudtam, hogy ma lesz az a nap. Ez eddig a leghosszabb bringázásunk: 10 km oda–vissza. Ahogy írtam már, a közlekedés nagyon barátságos. Mindenki figyel a másikra. Ha esetleg koccanás lenne a járdán, akkor mindenki bocsánatot kér (nem pedig elküldik egymást melegebb éghajlatra). Ma pedig egy teljesen újfajta közlekedésben veszek reszt. 4 sávos egyirányú úton szembe a forgalommal. Nem magamtól találtam ki, utána eredtem a helyi lakosoknak. Bicajjal használhatok mindent. A szembejövő autós nem akar letúrni az útról, és persze, ha látom, hogy közel van, akkor azonnal lefékezve a járdán folytatom az utamat.

Megérkezünk Nambába. Itt állunk, ahol a térkép szerint egy PC bolt lesz. Nincs. Árkádok viszont igen. Mindenfelé. Be szeretnénk járni mindet, de lehetetlen. Mindenhol ételt lehet kapni, az octopus nagy favorit úgy latom, mellesleg én is szeretem. Csak tekerünk az árkádok között órákat, és beleszaladunk egy nagy utcába még több emberrel és még több bolttal. Megvan az első PC bolt is, de nem tudnak segíteni, nincs ilyen típusuk.

Az utca teli van furcsaságokkal, mint általában. Macskaszobor, (lehet Garfield), galéria – macskaábrázolással, narancssárga egyszarvúakkal. Hazafelé az utcán elsuhanunk egy Botero alkotás mellett. Alig hiszek a szememnek. Utoljára Budapesten láttam, de ott főleg képei voltak, előtte pedig csak Mallorcán. Amit Madridban nem tudtam felkutatni, az csak úgy itt áll az utcán.