2011. április 5., kedd

Hetfo -Kedd -Szerda tömören

Hétfő - Kedd - Szerda

Elérkeztünk az első hétköznaphoz. Gyorsan megpróbáljuk Liz papírjait elintézni. Regisztrálás az "Alien Register Office"-nál, bankszámlanyitás, telefon, internet. A hivatalban 20 perc alatt végez, ahhoz képest, hogy senki nem beszel angolul ez nem túl rossz. Innen Átmegyünk a bankba, ahol közlik, hogy vissza kell mennünk az “Alien” hivatalba, és kell még egy papírt kérni. Kicsit bosszankodunk, és megfordul a fejünkben, hogy átmegyünk egy másik bankba, (ahogy ezt Spanyolországban tennénk), de a banktisztviselők annyira kedvesek voltak, és bocsánatot kértek emiatt körülbelül 10-szer, hogy úgy döntöttünk, hogy beszerezzük ezt a papírt, és visszamegyünk hozzájuk. Ellenkező esetben lehet, hogy életük végéig gondolkodtak volna, hogy mivel bántottak meg minket ennyire, hogy nem mentünk vissza. Majd holnap ismét próbálkozunk. Az Internet elintézése gyorsan ment. A mobiltelefoné kicsit lassabban, de kivártuk a sorunkat. Semmi más dolgunk nincs még. Próbálunk sokat sétálni és megismerni az utcákat, sugárutakat, hogy tudjunk tájékozódni jobban és jobban. Szerencsére minden felhőkarcoló másképpen néz ki, így azok jó tájékozódási pontnak számítanak, illetve a vonat is néha átfut a fejünk felett, ami szintén nagy segítség.

Eljött a másnap. Azonnal megyünk az "Alien" hivatalba a papírért, majd futás a banka. Itt mintha már vártak volna minket, egy perc után leülünk, és elkezdődik a procedúra. Minden simán megy. Pénzt nem kellett a bankszámlára tenni, és körülbelül harmadannyi időből megúsztuk, mint a telefonvásárlást. Mindenki nagyon örül a sikeres bankszámlanyitásnak. Itt szokás, hogy az elégedett ügyfelet kikísérik az ajtóhoz, ami egy igen kedves dolog. Itt négyen hajlongtak nekünk, mi meg ketten vissza, de egy 10 másodperc után sikerült eljönnünk. Elhatározzuk, hogy kipróbáljuk a vasutat. Ez nem lesz egyszerű. A jegyautomatánál segítség az “English” feliratú gomb megnyomása, amivel még a jegyet meg is tudjuk venni, de ez volt az utolsó dolog, amit értettünk. Lementünk a vágányokhoz, ahol már kicsit összezavarodtunk. Megpróbáltunk kiválasztani valami olyan irányt, amit ismerhetünk és megyünk egy megállót. Odáig biztos kifizettük. Leszállunk, és látjuk, hogy ez a terep szerencsére ismerős, de ezért kár volt vonatozni. Időt legalább spóroltunk, így elindulunk a folyó felé. Közben elhaladunk egy bicajbolt mellett, amit már ismertünk szombatról. Idősebb japán bácsi az előadó és a szerelő is. Még az unokák is kijönnek, és segítenek neki az eladásban. 12800 yenért (28.700 HUF) vettünk két kecskét plusz 500-500 –ért matricát vonalkóddal, így már a bicajok a nevünkre is vannak írva. Gyors bemelegítés és irány a folyópart (Yodo - folyó), ahol látjuk, hogy nagyon csúnya felhők közelednek, és gyorsan hazatekerünk. Feltűnik, hogy minden közlekedésben résztvevő normális a másikkal. A biciklisek a járdán, néha az úton tekernek. Nem láttunk még dulakodást se úton, se járdán, dudálást, balesetet. Illetve egyszer valaki mutogatott nekem. Még szoknom kell a baloldali közlekedést a kecskémmel. Kicsit olyan mintha egy videojátékban lennék, és a feladat az, hogy bármifajta érintkezés nélkül eljussunk A-ból B-be, és mindenki ezt a játékot játssza.
Hazaértünk, az esőből nem lett semmi, így gyorsan tovább kerékpározzuk magunkat a boltba, hogy vizet vásároljak. Most már üres polc tátong mindenhol, ahol a nagyüveges vizeknek kellene lenniük. Megnyugtattak, hogy ez azért van, mert északra viszik a vizet, ahol igazan szükség van rá. Kisüvegessel nincs gond, csak annyi hogy annyiba kerül, mint bármilyen 100 százalékos juice, szóval egy kemény gyümölcslé/zöldséglé kúrában lesz részünk egy darabig. Bár a helyi "Alienek" azt mondták, hogy a csapvízzel sincs semmi gond, és én rendszeresen eszem a jódtablettáimat reggelente. Visszafele meg mosóporvásárlás. Már tudom, hogy az egyik legnehezebb pontja lesz a háztartásnak a mosógép elindítása bármilyen programon. Annyi biztos, hogy felültöltős, bekalibrálja a tömeghez a vízmennyiséget, és ahogy minden más, ez is kanji és katakana írással van írva. Nem vagyunk elég bátrak, hogy belekezdjünk most. Majd holnap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés küldése